#2
Szimbolizáljanak ezek a fűszálak minket, embereket.
Azt hiszem, amikor megszületünk derűsen, vidáman, tudatlanul közelítünk a külvilágunkhoz. Ahogy cseperedünk, a megannyi külső körülmény befolyásolja az életünket. Ahogyan a hó belepi ezeket a fűszálakat, a mi gyermeki lelkünk is így válik egyfelől „kisebbé”, „sebzettebbé”, másfelől „erősebbé”, „edzettebbé”. Talán.
- aggódunk, féltjük a szüleinket, gyerekeinket, barátainkat;
- az elmúlt két év alatt összekavarodott az életünk és az elménk a koronavírus miatt;
- elveszítünk számunkra fontos embereket;
- aggódunk a munkánk miatt, félünk, hogy vajon mindent meg tudunk-e adni a gyerekeinknek, a családunknak
- fiatalként próbálunk helytállni, megtalálni saját magunkat ebben a káoszos, celebes, influenszeres, mézes-mázos, félig hazug, tiktokos katyvaszban.
Próbáljuk elérni, hogy béke uralkodjon bennünk és ezt sugározzuk a külvilág számára is.
A békétlenség okát magunkban kell először megkeresni és leküzdeni.
Létezik egy olyan filozófiai gondolat, miszerint az indulat, a harag, a gyűlölet, szeretetlenség és félelem nem külsőleg érkezik; magunkban hordozzuk ezeket az érzéseket mindannyian, ennek leküzdéséhez szükséges a gondolkodás átalakítása, ami egy hosszadalmas, nehéz, állandó folyamat.
Nem tudom…