Gonosz ruhaipar, gyermekmunka és 89 Ft-os órabér - kérünk belőle?
Írta Sára Koncz February 16, 2021
Időről időre felbukkannak azok a cikkek, melyekben egy-egy ruhaipari óriás éppen elismeri, vagy éppen tagadja azt, hogy gyermekekkel, esetleg egy-egy intézmény lakóival készítteti azokat a ruhadarabokat, amelyeket utána sokszoros haszonnal árusítanak a világ minden pontján.
Ezekre a cikkekre rákattintunk, elolvassuk, kiráz minket tőle a hideg, majd igyekszünk minél gyorsabban elfelejteni az olvasottakat. Viszont ha egy kicsit közelebb hajolunk a tényekhez, garantáltan megérint minket a probléma hideg, csípős szele.
Judittal, a Liliom BodySuit megálmodójával és alkotójával egy korábbi bejegyzésünkön dolgoztunk, mellyel a kicsik derekának hidegtől való óvásának fontosságára szerettük volna felhívni a figyelmet. Ekkor Judit egy olyan tapasztalatáról – üzleti döntéséről - mesélt, ami sokkal többet érdemelt egy bekezdésnél:
Érkezett egy olyan lehetőség is számomra, hogy a teljes projektet kivitelezzem egy másik országban, mert abban az esetben sokkal kisebb lesz az előállítási költség. Az első és a tizenötödik válaszom is egyöntetűen a Nem volt!
Nem tudom követni a folyamatokat, nem tudom korrigálni és kontrollálni, majd mosolyogva kínáljak kislányok számára egy olyan felsőruházatot, amit meglehet, hogy hozzájuk hasonló, csak éppen rosszabb körülmények között élő kislányok készítettek? Kizártnak tartottam és tartom.
Teljesen elkeserítő számomra. Ők nem a babáikkal, az autóikkal, egymással játszanak, nem játszótérre járnak és homokvárat építenek, hintáznak vagy csúszdáznak, valószínűleg ezen gyermekek egy része varrja - szabja azokat a ruhaneműket, amiket mi megvásárolunk egy-egy fast-fashion márka üzletében.
Tény, hogy egy Magyarországon tervezett, magyarországi munkaerővel minden egyes folyamatában készített ruházati termék ár szempontjából nem tud versengeni egy ruhaipari óriás termékével, ezt én is tökéletesen megtapasztaltam. Érték szempontjából azonban, határozottan tud! Az „olcsó” ruhaneműk néhány mosás után biztosan nem szimmetrikusak, a cérna köddé válik, a textil bolyhos lesz. Nem utolsó sorban, a felnőtt munkaerő értéke, a gyermek munkaerővel szemben, felbecsülhetetlen és megugorhatatlan.
Judit letette a voksát és úgy szállt be ebbe a globális körforgásba, hogy nemet mondott, mi pedig nagyon büszkék vagyunk rá ezért. Pedig ez a döntés nincs „ingyen” sem neki, sem a vásárlóinak. Két dolgot tehetett azonban azért, hogy mégis célt érhessen. Az egyik, hogy amennyire lehet a magasabb költségek ellenére is próbálta elérhető áron tartani a bodysuitokat, ami határozottan sikerült. A másik pedig, hogy bízott leendő vásárlói tudatos döntésében.
Ahhoz, hogy szembesüljünk a ruhaipar dolgozóinak kizsákmányolásával azonban nem is kell olyan messzire mennünk. Ugyan a gyermekmunka a kelet-európai térségben szerencsére kevésbé jellemző, a felnőtt munkavállalók nagyon nehéz helyzetben vannak. A Clean Clothes Campaign kutatása során 10 ország (Románia, Ukrajna, Törökország, Bulgária, Szlovákia, Horvátország, Grúzia, Macedónia, Bosznia-Hercegovina és Moldva) több mint 300 dolgozójával készített felmérése alapján az alkalmazottak szerint mindennapos a túlóra és a szombati munkavégzés. Mindeközben sokszor a térségben meghatározott minimálbért sem kapják meg a munkavállalók, ha pedig szükségük lenne betegszabadságra, azért nagyon gyakran munkahelyük elvesztésével fizetnek.
Sajnos a téma aktualitását növeli a koronavírus miatt kialakult gazdasági helyzet. 2000-ben a korábbi 246 millióról 152 millióra csökkent világszerte a gyermekmunkások száma. Attól lehet tartani azonban, hogy a járvány miatt az elmúlt 20 évhez képest számuk emelkedni fog, már csak azért is, mert a családok lehetőségei lecsökkennek a gazdasági visszaesés hatására és túlélésük érdekében a gyerekeket az iskolából kivéve dolgozni kell küldeniük.
Ígérem a bejegyzésünk nem tartogat már több hideg zuhanyt az olvasónak, most jön az utolsó. Óriási port kavart pár éve a The Sun cikke, melyben utána jártak hogyan kerül a meglepetés a Kinder tojásba: A Ferrero Rocher kiadta egy alvállalkozónak a darabok összeszerelését és a munka nehéz körülmények között élő román családoknál landolt. Mondhatnánk, hogy ezzel jót tett, hiszen munkához juttatta őket, azonban egy gyors fejszámolás után kiderül, hogy ez a munka nem több, mint 89 Ft-ot fizetett a családoknak óránként. Ezért a pénzért a cikk példája alapján Juri és két gyermeke (6 és 11 évesek) összesen átlagban 22 órát dolgoznak naponta. Keserű iróniája a történetnek, hogy a Kinder tojás az egyik legnépszerűbb húsvéti meglepetés, célközönsége pedig a 6-12 év közötti gyerekek.
Nincs könnyű dolga tehát annak, aki kerülni szeretné a nehéz sorsú családokat kizsákmányoló termékeket. Viszont azzal, hogy rászántad az időt bejegyzésünk olvasására már most sokat tettél a jelenség ellen! A köztudatban szerencsére egyre inkább rásül a bélyeg a ruhaipar „gonosz” szereplőire, a tudatosság a legmenőbb buzzword manapság. Szerintünk is! 😊